Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek

A csillám póni hőstette 

 

1., Rublika 

 

A kisfiú békésen játszott a szobájában az autójával , 

mikor észre vette hogy egy csillámpóni *  

izgatottan figyeli őt az ablakából .

póni megszólal:

-Látom nagyon szeretsz az autókkal játszani . 

Kisfiú: 

-Te meg ki vagy ? 

-Egy póni , aki bármilyen helyzetben , 

bármilyen tüzet képes eloltani . 

-Na persze , nem hiszem el !! 

-Pedig igaz . Azzal elballagott az ablakból . 

2., Rublika 

 

Másnap este a kisfiú aludni tért , 

mikor arra lett figyelmes , hogy valami füstöl , 

és kellemetlen szag árad a szobájából .

Ekkor kiabálni kezdett :

-Segítség, segítség , tűz van !!!

3., Rublika 

 

Abban a percben megjelent előtte csillámpóni , 

akinek a patájában volt egy hatalmas poroltó .

Szépen lassan eloltotta a tüzet .

4., Rublika 

 

Miután a kisfiúnak életét mentette a póni , 

örök barátok lettek , és még ma is élnek , 

ha meg nem halnak .

VÉGE 

 

Segélykép a történet elképzeléséhez ! ;)


tkk-tortenet-rajzok.png

 

 

 

 

 

 

 

                                                 HORROR SZTORI

 

Egy reggel,mikor éppen iskolába indultam,a buszon egy egészen furcsa öltözetű idős emberre lettem figyelmes.

Az osztálytársamnak is nagyon furcsának tűnt.Mikor a 3. megállóba érkeztünk,egy nő szállt fel,jegyet kért,

majd leült,s azzal az idős ember eltűnt.Ez a gondolat egész nap nyomasztott.Mikor végre vége lett az óráimnak , hazaindultam.Mikor az utcánkhoz értem,meg mertem volna esküdni rá,hogy láttam az öregembert bemenni az ajtónkon.Odarohantam,benéztem az ajtón,de nem volt ott senki.Megnéztem a postaládát,amiben egy régi újság maradványait találtam.Mikor megfordítottam a lapot,a gyászrovatról az öreg ember mosolya vetült rám.Borzasztóan megijedtem,de tovább kutattam.Az interneten különös cikkre bukkantam.Ez állott benne:Bob Backenbauer 1856.01.07.-1952.04.13. Elhunyt egy buszbaleset során.A tragédia utáni 3. napon bukkantak rá,a már holt férfira.A családot végigsújtotta a hír. Miután a megroncsolódott gépjárművet megjavították,az utazni kívánók több paranormális jelenséggel néztek szembe.Másnap mikor a buszra indultam jegyet vettem és leültem.Mikor aztán jobban megnéztem,hogy ki vezeti a buszt nagyon megrémültem,ugyanis a buszt nem más vezette ,mint a tegnapi cikkben olvasott férfi.Rám vigyorgott,és becsukta az ajtókat,majd teljes gázzal a folyóba hajtott......És akkor felébredtem.....Úgy döntöttem ma gyalog  megyek iskolába...Egy párnapig nem történt semmi,majd egy napon kinéztem az ablakon,és megláttam az idős embert.Úgy gondoltam,inkább becsukom a szemem,mikor a tanár erős hangját hallottam meg.Mindenki engem nézett,majd a tanár megkért,hogy távozzak az osztályból.Megkérdeztem,hogy miért,de csak értetlenül nézett rám.Úgy döntöttem,inkább csendben maradok,megvárom az óra végét,és szünetben megkérdezem az egyik barátomat.

Az óráknak vége lett:

-Mi történt velem órán?

-Mii...miaaazz.....hogy mii törtéént veleeeed????

-Hát, a tanárnő rám kiáltott miután becsuktam a szemem.....És kérte,hogy menjek haza.

-Becsuktad?Inkább kifordítottad....Kifordult a szemed,és hangosan kiáltottad a saját neved......meg azt,hogy Bob Backenbauer.....és mindenki nagyon megijedt tőled,ezért kérte a tanárnő,hogy menj haza.....

-Mi???Én csak becsuktam a szemem....Nem értem,mi történhetett...otthon keresgélek kicsit erről a dologról...-És haza indultam.

Mikor aztán kijöttem az iskola kapuján,szélsebesen futni kezdtem,de valaki visszafogta a kezem.....Ráncigálni kezdett,és csak húzott végig az utcán...Hátra néztem,ki lehet az,de senkit nem láttam....Segítségért kiabáltam,de valaki befogta a szám.....már sötétség volt,mikor végre megszabadultam a titokzatos "rabló" elöl.....Nagyon megijedtem,és hazáig meg sem álltam.Végre hazaértem,és anyukám mérgesen vont kérdőre,miért ilyen későn érek haza....Én válaszolni sem,tudtam,olyan gyorsan futottam fel a szobámba...Bezártam az ajtóm,és az ágyamat betoltam az ablaktól legmesszebb lévő sarokba.Párnákkal elbarikádoztam magam,a laptopommal egy az előszobából felhozott kereszttel,és egy kis üdítővel.Magamat a laptop fényében megvizsgáltam,és furcsa karmolásnyomokat találtam a karomon.A takaró alatt félve beírtam Backenbauer nevét..mikor is a takaró lerántódott rólam.Ijedtemben akkorát sikoltottam,szerintem még az iskolánál is lehetett hallani.A kezembe kaptam a keresztet,és amennyire csak tudtam behúzódtam a sarokba.A keresztet magam elé tartva nézegettem körbe a szobában.Így talált rám pár perc múlva anyukám,mikor a pótkulccsal kinyitotta a szobám ajtaját.Felkapcsolta a villanyt,és mellém ült.Megkérdezte:

-Mi a baj?

A keresztet már elengedtem,de még mindig sokk hatása alatt voltam.El kellett volna mondanom neki mindent,de ha hitt is volna nekem,csak őt is belekevertem volna ebbe az egészbe.Így csak ennyit mondtam:

-Semmi.Csak nagyon rosszat álmodtam.Ez minden.

-Biztos?Nagyon elfehéredtél...És miért zártad be az ajtót..?

-Jól vagyok...az ajtót csak úgy bezártam,nem tudom miért..

-Itt maradjak veled amíg elalszol?

-Igen, légyszi.

Ezután anyukámhoz bújva elaludtam.Reggel vidáman ébredtem,de nem sokáig:Anyukám helyén az öreg feküdt.Felsikítottam,anyu benyitott.A "kísértet,, eltűnt.Anya szeretettel szorított magához,mikor váratlanul az idős ember kacaját hallottam.Felnéztem és anyukám helyett ő volt ott.Újabb sikoly után ellöktem magamtól.Anya értetlenül nézett rám,majd kérdezte:

-Mi történt kislányom?

-Se-semmi,csaaaak rajtad volt egy pók!-Kerestem a kifogásokat.

-De biztos nincs semmi baj?

-Hát persze.-Fejeztem be a mondatot,már a konyhában.

A  mamám reggel itt volt,és hozott nekem forró levest,mert tudta hogy mostanában nem vagyok túl jól.

Miközben a levest szürcsölgettem,anya beszélt a mamához,szédülni kezdtem,majd a levest néztem meg,és az öreg vigyorgott rám.Elejtettem a tányérat. A csörömpölésre anyáék elhallgattak,majd rám néztek.Én sokkban voltam.A kezemet még mindig előre tartottam,mintha tartanám a tálat,azzal a különbséggel hogy most remegett.Hatalmas félelem uralkodott el rajtam,megmozdulni sem mertem. Anyukám pont mellettem állt,mégis,mikor megszólalt,úgy éreztem nagyon messze van tőlem...

-Kicsim,mi a baj???-hallottam mamám hangját a távolból.

-Anyu,hívd a mentőket!!-kiáltotta anyám.

De én nem tudtam megszólalni,nem mertem...megint szédülni kezdtem,majd minden elsötétedett...

A kórházban tértem magamhoz.Anyukám mellettem ült.

-Úgy örülök hogy felébredté!!!!-örvendezett anyám mikor kinyitottam a szemem.

-Mi történt-kérdeztem félénken.

-Ezt én is kérdezhetném.Pár napja csak úgy elájultál...Azt hittem már soha nem is ébredsz fel-mondta anyukám elcsukló hangon-Még szerencse hogy itt volt Dr. Backenbauer hogy segítsen felébredned.

-Hogy..Ki??????-kérdeztem rémülten

-Dr. Bob Backenbauer. Az itteni főorvos.Miért?-kérdezte értetlenül anyám

-A-Az nem lehet...-mondtam majd benyúltam a zsebembe,amiben még ott volt a kép,amit az újságból vágtam ki.

Megmutattam anyámnak,aki meglepődve nézte meg a képet.

-Ez különös...Miért van nálad az itteni főorvos képe?

-Anya,ő meghalt!!!Ezt a képet egy gyászrovatból vágtam ki!!Azóta zaklat engem ez az öreg!!!

-Miről beszélsz kislányom?Dr. Backenbauer az előbb ment ki,és elég élőnek tűnt.

Majd belépett az ajtón a "Dr.".

-Á,látom felébredtél!-szólt ördögi hangon-Remek...Add a kezed,veszek tőled egy kis vért,természetesen csak orvosi célokra..

Ekkor megint elszédültem,halványan láttam ahogy egy nagy tűvel,kacagva közeledik felém....

Ekkor hirtelen felébredtem anyukám mellett az ágyamban.Hozzábújtam és hangosan felsírtam.Ez egy álom lett volna?De olyan valósághű volt...

Gyorsan kifutottam a konyhába,hogy egyszerre megnézzem,a tányér tényleg elvan-e törve?Mikor beléptem a konyha ajtaján,a tányért a földön összetörve találtam.Ijedtemben kifutottam a házból,és végig rohantam az utcánkon a barátomék házáig,mielőtt bele nem futottam egy idegenbe.Felnéztem,és az öregember szeme csillant felém.Megijedtem,és csak kérdően néztem rá:

-Miért üldöz engem folyamatosan?Mi rosszat tettem az életével?-Kérdeztem magamban,majd elragadta a kezem.

-Kislány,nem kéne így rohangálnod-mondta lágy hangon-még a végén elesel.

Ezen nagyon meglepődtem,hirtelen már nem is féltem.Teljesen megnyugodtam.

-Elnézést uram,de ö..ön nem....

Az öregúr kérdően nézett rám.

-Mi nem?

Teljesen elszégyelltem magam ekkor.

-Hááátt, Maga.....maga,nem HALOTT?-Elővettem a papírt a zsebemből,amin a gyászrovat hírei voltak.

Az úr nem tudta,mit válaszoljon,majd démonian nézett rám,majd kergetni kezdett.Őrülten futottam,amíg a lábam bírta,de a végén elkapott.......Sírtam,nem tudtam,kitől kérjek segítséget.......Mikor is szembe jött valaki az utcán

-SEGÍTSÉG!!!VALAKI SEGÍTSEN!!!!!-ordítottam ahogy csak bírtam.

De az ember mint ha meg sem hallott volna.Csak jött tovább felénk,egyre közelebb és közelebb,míg végül át ment rajtunk...Szörnyű érzés volt.Mintha,már nem is lenne testem.Félően néztem az ember után.

-Rajtad már nem tudnak segíteni-mondta az öreg démoni hangon-te már az ENYÉM vagy,és senki sem vehet el tőlem!!!

-E-ezt hogy érti?Miről beszél???MIT AKAR TŐLEM???

Erre a kérdésre az öreg úr elengedett,még jobban elvigyorodott,majd hatalmas kacagással karöltve eltűnt.

Én ott álltam az út közepén.Folytak a könnyeim a félelemtől.Egy pár pillanatig mozdulni sem bírtam,majd összerogytam és nekiálltam bőgni.Hirtelen eleredt az eső.Órákig ültem sírva az esőben,mikor is anyukám jött szembe egy esernyővel.

-Úgy örülök hogy megvagy!Már mindenhol kerestelek!Mi történt??

Én nem tudtam megszólalni csak sírtam,sírtam és sírtam.Anya hazavitt engem,és nem engedett el mellőle,mert félt,hogy még egyszer megtörténik ez.

Másnap reggel anyukám ágyában ébredtem.Szinte már vártam,hogy az öreg mellettem fog feküdni,de nagy meglepetésemre anyukámat találtam az ágyban szenderegve.Miután megbizonyosodtam róla,az öreg nincs látóhatáron,feküdtem még néhány percig,és elgondolkodtam a dolgokon.''Rajtad már nem tudnak segíteni"-visszhangzott a fejemben-"Te már az ENYÉM vagy"-Mégis mit akarhat tőlem ez a több mint 60 éve halott öregember?És mért pont engem nézett ki magának?Ha akar tőlem valamit miért nem kér meg rá,miért ijesztget engem halálra?Úgy döntöttem erre az interneten keresek választ.Magamhoz vettem anyukám laptopját,és beírtam a keresőbe: Miért üldöz egy szellem?

Az ENTER megnyomása után nagyon meglepődtem.Ahelyett hogy felhozta volna a 2 milliárd találatot,egyből egy weboldalra dobott be: amatorszellemirtok.eoldal.hu .

Amatőr szellem írtók?Ez biztos csak valami rossz vicc lehet.-gondoltam magamban-El nem hiszem hogy miközben itt zaklat egy szellem közben valakik szellem írtósdit játszanak az interneten...És ráadásul egyből ezt az oldalt hozta be...Bár ha belegondolok...Ha szellemek léteznek,akkor miért ne lehetnének szellem írtók is?Az oldal azt írja 0-24-ben várják a kérdést és válaszolnak is rá.Na lássuk.Várjunk,itt valami nem stimmel.Már vagy fél órája ébren vagyok és az öreg még egyszer sem jelent meg.Ez nekem gyanús.Lehet hogy készül valamire?Aggódni kezdtem anyukám miatt aki még mindig mellettem aludt az ágyban.Megbizonyosodtam róla hogy még lélegzik,és nem is változott át az öreggé,majd visszatértem a weblaphoz.Jó...rendben.Talán az öreg kivett egy szabadnapot...Azért jobb lesz ha rövidre fogom az üzenetet.

Kedves Amatőr Szellem írtók!A segítségetekre lenne szükségem!Egy öreg úr szelleme egy buszról már napok óta zaklat,mindenhol felbukkan majd eltűnik,egyszer el is kapott és azt mondta hogy az övé vagyok és senki sem segíthet rajtam.Nem tudom mit akar tőlem,nem tudom mit tegyek vele és azt sem hogy most hol van...de úgy érzem most is engem figyel.Ha valaki közületek tud nekem segíteni,kérlek,gyertek ide.Megadom a címemet.

Alap esetben nem adtam volna meg a címemet idegeneknek az interneten,de most úgy éreztem nincs más lehetőségem.Ki tudja?Talán ők tudnak segíteni.

Az üzenet elküldése után szorosan anyukám mellé ültem,és vártam.Nem tudom mire vártam.Az öregre hogy megjelenjen?Hogy válaszoljanak az üzenetemre?Hogy csöngessenek az ajtón?Az öreg nem jött,az ajtó nem csengett.De pár perc várakozás után üzenetem érkezett.Elkezdtem olvasni,Az üzenet nem volt túl hosszú de sokat mondó volt.Legalább is sok minden értelmet nyert utána.

Kedves xy. Jól tetted hogy írtál nekünk az egyik emberünk már úton van hozzád hogy segítsen.Ő majd elmondja ott mit kell tenned,de gyorsan összefoglalom,a szellem mit akar tőled.Ha egy ember meghal,de nem tud átjutni a túlvilágra,a lelke a halála helyéhez kötődik,és ott ragad. Egyes lelkek több évnyi magányos szenvedés után megromlanak és újra életre vágynak.Ilyenkor kinéznek maguknak egy véletlenszerű élő személyt,aki gyakran jár a haláluk helyének közelében,és áthelyezik rá köteléket ami a földhöz köti őket.Ezután víziókkal,rémálmokkal és egyebbekkel terrorizálni kezdik az embert,addig a pontig,amíg az bele nem őrül és öngyilkos nem lesz.Ilyenkor átveszi aaz ember teste fölött az uralmat,és felveszi a személyiségét,így újra élheti egy ember életét.Az ok ami miatt most nem támadt meg,az az hogy időre van szüksége,hogy tanulmányozza a személyiségedet,kapcsolataidat,szokásaidat és egyebeket.Ha hátráltatni akarod ,probálj meg minél kevesebbet elárulni magadról neki.Tarts ki!Ne törj meg amíg a kollégám oda nem ér!Ő egy nagyon profi médium és ördögűző,ha ő nem tud segíteni akkor senki sem.KItartás!És ne feledd:minél többet árulsz el magadról,annál kevesebb időre lesz szüksége!NE ADD FEL!

Na jó,talán mégse volt olyan rövid,de de gyorsan elolvastam és nem tűnt ilyen hosszúnak."Ha ő nem tud segíteni akkor senki"-nagyon megnyugtató. Lejjebb görgettem a weboldalon, amikor megláttam az utóiratot:

U:I: Még valami.A szellem lehet megérzi,egy médium közeledtét és dühbe gurul,de ne aggódj!Képes lehet fájdalmat és lelki terrort okozni,de megölni nem tud!

Ez még megnyugtatóbb...Képes fájdalmat és lelki terrort okozni?És mi van a karomnyomokkal a kezemen?Szerintem ha torkomat markolta volna meg már nem lélegeznék.Arról nem is beszélve amikor átment rajtam a fickó...Nem is tudom mit áltatom magam ezekkel...Valószínűleg kamu az egész és senki nem fog jönni...de hát nemigazán van más esélyem,mint reménykedni.Remélni hogy jön valaki,elűzi ezt a gonosz öreget,és utána békésen folytathatom az életemet...Nagy gondolkodásom közepette,hirtelen megszólalt a csengő.

Én szélsebesen futottam az ajtó fele:

-Kinyitom!!!

De amint nyitottam volna az ajtót,valaki megragadta a kezem....Kiabálni kezdtem,de senki nem vett észre..Borzasztó fájdalmat éreztem éppen a jobb kezemben...Úgy éreztem,eljött a vég....És felébredtem...Nagyon gyorsan vert a szívem,a fejem fájt,szédültem...És akkor megláttam a karomon ejtett mély sebet..mélyebb mint eddig..-Mért nem hagy már békén?Már elég bajt okozott...Az iskolából is hazaküldtek miatta....Talán azért én vagyok a kiválasztottja,mert  annyira megnéztem akkoriban?-Cikáztak a gondolatok a fejemben..

 

----------------------Folytatása következik--------------------------------------------------------------

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

DESZNAJA

(T.K.K., 2015.04.03 21:57)

Nagyon véletlenül sikerült így ez a történet... Elötte még le sem esett mit írtunk, de hát....Csak egy kis félre olvasás és megvan a vicces eredmény...
Mi is rengetegszer olvastuk újra , és mégis mindig elkap a röhögőgörcs mindkettőnket ... :DD